Reflexió II.
2015. október 8-án óralátogatáson vettünk részt a szentmártonkátai Székely József Református Általános Iskolában. Gyógypedagógusként nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen is a gyakorlatban a KIP módszer.
Két alsó tagozatos órát látogattunk meg. Esőként a negyedik osztályban egy olvasás órán vettünk részt, melynek a témája az előző napokban olvasott A só című magyar népmese mondanivalójának továbbfűzése, további elmélyítése volt. A tanulók heterogén csoportban dolgoztak. A célkitűzés a táblán volt olvasható: Jó a só!
A pedagógus rövid bevezető szövege után megkapták a feladatokat a csoportok. Jól látható volt, hogy már rutinosak a feladatmegoldásban. Érdekes volt számomra, hogy a pedagógus szinte egyáltalán nem irányított. A csoportmunka után a beszámoló szereppel rendelkező tanuló választékosan mutatta be a csoportja munkáját. Jó volt látni, hogy mennyire törekszik stílusos lenni. Minden beszámoló után a többi csoport is értékelte a feladatmegoldást. Ezután egyéni feladatok következtek. A pedagógus igyekezet ellenőrzésnél azokat a tanulókat felszólítani, akik az órán keveset szerepeltek. Hasonló felépítésű volt a következő óra is. A második osztályban minden feladat korosztálynak megfelelő volt. Az óra eleji motivációs szöveg Ugribugri volt, ami megfelelően összefoglalta a csoportfeladatok témáját, ami az erdei mókus volt.
Mindkét órában nagyon tetszett, hogy a gyerekek aktívan vettek részt a feladatmegoldásokban. A választékos kifejezés meglepő volt, hiszen a mai gyerekek többsége nem törekszik a választékos és a szép beszédre. A tanítási órák után lehetőségünk volt a bemutató órát vezető pedagógusokkal megbeszélni a látottakat.
Sok pozitív és hasznos tapasztalattal gazdagodtam, melyet fejlesztő munkámban is hasznosítani tudok.
Hozzászólok