Reflexió I.
2015. október 8-án délelőtt ellátogattunk a szentmártonkátai Székely József Református Általános Iskolába, ahol két, komplex instrukciós program keretében szervezett órát nézhettünk meg.
A programról annyit hallottam, hogy olyan módszerrel dolgozik, amely alkalmas a tanulók közti tudásbeli különbségek finomítására, mivel mindenkinek esélyt biztosít a fejlődésre, az előrehaladásra.
Először egy 8. osztályos irodalomórára mehettünk be, ahol a gyerekek már elrendezett csoportokban vártak bennünket. A falon csoportszabályok, csoportnormák, amelyeket a tanulók be is tartottak. Például: Mindenki jó valamiben. Kötelességed segíteni mindenkinek, aki kéri! Segíts másoknak, de ne csináld meg helyettük a feladatot!- Ezek nekem nagyon tetszettek.
A motiváció: Ady Endre-idézet, amelyből hiányzott egy szó. Ezt kiegészítették, majd néhány szóban értelmezték az idézetet. Ezzel ráhangolódtak az óra témájára. A motivációra feltette a koronát a kisharang, amely éppen ekkor kondult meg: Ady, Harang, Elvágyódás- Honvágy. Csodálatos hangulat!
Az óra fő feladata: A heterogén csoportok a munkát vezető tanárnőtől megkapták a feladatot, aminek kidolgozásához 15 perc állt a rendelkezésükre. Nem tudtam meg, hogy ki az erősebb vagy gyengébb tanuló a csoportban, mert igazán fegyelmezetten, összehangoltan dolgoztak a gyerekek .Mindenki tudta a dolgát: a kistanár, az anyagfelelős, az írnok…stb. Minden csoport más-más feladatot végzett el olyan jól, hogy a többi csoport is profitált belőle később.
Ezek után meghallgattuk a csoportok beszámolóját, ahol ismét titok maradt előttem az, hogy az előadó jobb vagy kevésbé jó képességű tanuló. A kiválóan megoldott feladatokat a többiek értékelték, kiemelték a pozitívumokat. Ezzel alakult a véleményformálásuk, és pozitív megerősítést nyújtottak a csoportoknak.
Az óra utolsó részében a tanulók névre szóló egyéni feladatokat kaptak ki-ki a képességei szerint, amit meg tudott oldani, mégis önálló gondolkodást, önálló feladatvégzést igényelt. Amint ezzel készen lettek, bemutatták a kész munkákat.
Nagyon tetszett, hogy a tanárnő csak a háttérből irányította az órát, bele-bele szólt, de minden munkát a gyerekek végeztek el, maguknak szervezték a munkát. A csoportfeladatok ötletesek, kreatívak, gondolkodtatók, színesek voltak. A megoldások szintén.
A másik megtekintett óra egy 6.osztályos történelemóra volt, amiben nekem nagyon tetszett az, hogy átitatta az irodalommal való szoros kapcsolata.
Az óra menete ugyanaz a séma, mint az előző óráé.
A motiváció egy igazán elgondolkodtató mondat: Mátyás király udvarában igazán érdekes az élet! A gyerekek ezt a mondatot bizonyították csoportmunkában.
A csoportszerepeket a tanárnő már reggel kifüggesztette, így volt idő a ráhangolódásra.
Itt sem derült ki számomra, hogy ki milyen képességekkel rendelkezik, mert összehangoltan folyt a munka. Megfigyelhettük egy kis vitát is, ami igazán életszerűvé tette az órát. Ezt a tanárnő szépen kezeltette a gyerekekkel. A csoportok beszámolója, véleményezése után következtek az egyéni feladatok, amelyekről szintén be kellett számolni.
Nagyon tetszett az órákban, hogy tényleg többféle képességre van szükség a feladatok megoldásához, amely előremozdít egy magasabb szintű gondolkodást. A nyitott végű feladatok egy fő téma köré csoportosulnak, amely akkor lesz igazán tökéletes, ha közös munkával, a kiosztott feladatokat szem előtt tartva, békében dolgozik a csoport, kikérve és elfogadva egymás véleményét.
Nagyon szépen köszönjük a lehetőséget, hogy hallhattunk a KIP- programról, és részt vehettünk a nagyszerű órákon!
Hozzászólok